A HOLMI szerkesztőinek levele
1993. szeptember (1335. p.)


A  folyóirat-szerkesztés nagyobbik része "éjszakai" - az olvasó  nem láthatja. A minden  beküldött kézirathoz hozzáfűzött  - néha csak egymondatos, néha viszont több oldalas - kommentárok, a minden hétfői, gyakran igencsak szenvedélyes viták, a felkérő, a javításra, újragondolásra felszólító, illetve visszaküldő levelek. Hétről hétre  írunk (többek  között) pályakezdő  költőknek és íróknak. S mivel a modern  kultúra egyik  legfőbb múzsája  a kétely, a bizonytalanság, újra meg újra fölmerül: mi az, ami mondható e levelekben?
  Arra gondoltunk, megtanácskozzuk ezt a kérdést pályatársainkkal. Szemünk előtt  Rainer Maria Rilke  LEVELEK  EGY  IFJÚ  KÖLTŐHÖZ  című  írása  lebegett. A  tíz  levélből az elsőt, a legáltalánosabb érdekűt, megküldtük  számos írónak és költőnek  (s most - harminckét év után először - emlékeztetőül újra  közreadjuk). Megkértük  őket: írnának levelet egy  ifjú költőhöz. Azt  reméltük, hogy beszédmódok lehetőségei  rajzolódnak  majd  ki, a  megszólítottak párbeszédre lépnek egy  képzeletbeli vagy valóságos pályakezdővel, a kilencven évvel  ezelőtti párbeszéd  résztvevőivel, és velünk, a  Holmi  szerkesztőivel. Fölsejlik egy új  magyar ars poetica,  pontosabban új ars poeticák  sejlenek föl.
  Korántsem válaszolt  mindenki; nem is vártuk ezt. Bizonyára volt, akinek  egyszerűen nem fért  bele a programjába a válasz, volt, aki nem tartotta ösztönzőnek  ötletünket (bár - mint olvasóink  látni fogják - ennek indoklását  is örömmel közöljük), volt, aki nem gondol jó szívvel folyóiratunkra, s  végül lehetnek akár  jelentős  írók is, akik vagy nem állnak  sem képzeletbeli, sem valóságos  kapcsolatban utódaikkal, vagy  csak  egyszerűen nem szeretnek  fogalmi  nyelven  megszólalni.
  Köszönet  azoknak, akik  válaszoltak. E  számunk levelezési  rovatában elkezdjük írásaik közreadását, ám  legalább  fél  évbe telik, amíg mindegyik  feleletre  sor  kerül.